a,capella szőlőbirtok

A családi borműhely pincéje

Egy pici, az 1900-as évek elején épült boltíves kőpince, döngölt föld padlóval. Rejtett már sok mindent: bort kiváló és gyenge évjáratból, krumplit, répát, zöldségeket, de a történelem viharai elől menedéket remélő őseinket is. Köré épült hajdanán a kicsi kőház is, és ez ad magyarázatot arra, hogy kerülhetett be a pinceajtó a spájzba. Nagymama elbeszéléseiből tudjuk, hogy bejárata előtt forrás bugyogott, mely akkoriban a konyhát látta el friss ivóvízzel. Ennek kikövezett nyomait megtaláltuk, mikor a döngölt földet régi padlástégla burkolatra váltottuk. Ebben a "szentélyben" készülnek fel boraink a fogyasztókkal való nagy találkozásra.

 

A palackozott tételek elkülönített, klimatizált helyiségben pihennek, az igényesen újjáépített, valaha tyúkólként (sic!) szolgáló kőépületben.

 

A jövő? Hát… Igen, vannak álmok, és szorgalmasan dolgozunk, hogy mielőbb tervekké, majd valósággá váljanak...

 

A családi borműhely pincéje


2010-ben Szigligetről, az egykori urasági Purgly-pince hagyatékából vásároltuk a múlt század elejéről származó hagyományos fakosaras nyomóprést. A Schottola Ernő (nevéhez fűződik az egykori gumigyár elődjének, a Magyar Ruggyantaárugyár Rt. megalapítása) budapesti gépgyárában készült 300 literes, öntöttvas sajtó nemcsak míves kivitele miatt, hanem a ritkaságnak számító ún.  francia mechanikája miatt is igen kedves nekünk.