Ábrahámhegy, az értékes bortermő vidék

Hogy miért is kedvelhette meg az ókorban a Badacsony környékét Probus  császár (i.e. 280. körül) a provinciális Pannóniában? Nos, talán azért, mert második otthonára talált az Itáliához nagyon hasonló klímájú, szubmediterrán vidéken. A Balaton fényvisszaverő, hőmérsékletet kiegyenlítő, és páratartalmat szabályozó hatása, a vulkanikus eredetű alapkőzet, a napsütéses órák száma, a lejtők déli kitettsége mind hozzájárulhatott honvágyának erős felkorbácsolásához.

Bár Ábrahámhegy csak bő óra járóföldre van a Badacsony bazaltorgonáitól, mégis jelentős – a borok személyiségjegyeiben is megnyilvánuló – különbségeket sorakoztat fel. Talaja nem vulkanikus eredetű, hanem permi vörös homokkőre rakódott, egykori tengeri üledékekkel dúsított, karbonátos pannonagyag. A karéjszerűen elhelyezkedő, 200-300 méter magasságú hegyekkel övezett „katlan” jelentős védelmet nyújt a jeges viharokat is hozó, uralkodó északi szelek ellen. A gerinceket átszelő Burnót-pataknak és a Balaton hatalmas víztömegének hála az ültetvényeket fülledt melegben szellőztető állandó légmozgás is biztosított. Ez nem csak a növényvédelemben komoly fegyvertény, hanem közrejátszik abban is, hogy Ábrahámhegy hőmérsékleti átlaga kb. 1 ^oC-kal alacsonyabb a badacsonyi értékeknél.

Mindezek kedvezőek a jó savgerincű, markáns, férfias borok előállításához, kiegészítve a szubmediterrán jellegű, testes, tüzes, ásványos karaktert.